Esettanulmányok

Rólunk írták

Nincsenek cikkek

Tanulmányok

Molnos Péter

Egy döntés háttere

 


Molnos Péter

A másik Önarckép

Csontváry Kosztka Tivadar: Önarckép, 1893 körül

55,5 x 45,5 cm; olaj, vászon; jelezve nincs

Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 6585

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Színes, ám a legkevésbé sem tetszetős csokrot állíthatnánk össze azokból a történetekből, melyek a magyar műtárgyállomány egy-egy jeles darabjának megsemmisüléséről, elvesztéséről szólnak. A villamoson felejtett Vajda-mappa, Szobotka kubista festményeinek első világháborús, párizsi kálváriája vagy a Kassák által 1926-ban, Bécsben hagyott bőrönd, melyben az emigrációs években kiadott Ma-számok teljes reprodukciós „alapanyaga” pihent – csak néhány közismert példa azon esetek sorából, melyek végeredménye a szomorú, de legalább az előkerülés halvány reményét hordozó „lappang” szóban jelenik meg egy-egy életmű-katalógus fehér foltokkal „tarkított” műtárgylistájában. És akkor még nem beszéltünk a háborúk kikerülhetetlen műtárgy-tizedeléséről, a műtermekre hullott bombákról és a keletre hurcolt, hadifogságba kényszerített remekművek tengernyi tömegéről.


Tátrai Vilmos

Egy kiállítás borzasztóan szép képei

Illik, hogy egy kamarakiállításnak jól behatárolt témája legyen. Ha a kiállítás központjában – híven a sorozat címéhez – egy géniusz remekműve áll, akkor ez a behatárolás máris meglehetősen nehéz. Minden igazi remekmű kollektív és egyéni képzetek egyszeri koncentrátuma, amelynek titkaiból mindig több a kifürkészhetetlen vagy csak sejthető, mint az egyértelműen megfejthető.


Tátrai Vilmos

Az apával egylényegű fiú

Kiállítás Giandomenico Tiepolo műveiből a Szépművészeti Múzeumban

Ha egy nagy művész gyermeke folytatja apja mesterségét, számos változat lehetséges. A leggyakoribb az epigonizmus. Az apa stílusa megfosztódik legbensőbb lényegétől, maradnak a több-kevesebb sikerrel imitált külsőségek. Tiziano fiának, Francesco Vecelliónak a szerény életműve egy példa a sok közül. A legritkább a művészi egyenrangúság, hirtelenjében csak Fra Filippo Lippi és Filippino Lippi esete jut eszembe. Egy harmadik változatra id. Pieter Bruegel és a Bársony Brueghelnek nevezett fia, Jan esete idézhető. A géniusz utóda immár nem zseniálisan, de fölényes bravúrral, valami egészen mást csinál, mint az apa.


Tátrai Vilmos

BOTTICELLITŐL TIZIANÓIG

Két évszázad reneszánsz remekművei

Mindenek előtt megnyugtatom az esetleg gyanakvó látogatót: a cím igaz. Úgy is, hogy kiállításon mind Botticellitől, mind Tizianótól lesznek sajátkezű alkotások, és úgy is, hogy a két név a kiállítás egészének a színvonalát is fémjelzi. Kronológiailag az alcím a pontosabb, amely két évszázad remekműveit ígéri. A legkorábbi festmény, kopár, barlangos tájban megannyi szenttel és remetével, Paolo Uccellótól való, aki a firenzei korareneszánsz első generációját képviseli, a legkésőbbin az 1606-os évszám olvasható, a sienai Ventura Salimbeni műve, a manierizmus utolsó, rokokó korszakának egy különösen vonzó allegorikus portréja.


Tátrai Vilmos

Egy tizianói újdonság Magyarországon

Magyar magángyűjteményekben és műkereskedelemben mindmáig viszonylag nagy számban találhatók meg a régi olasz festészet alkotásai. Érthető módon  többségben vannak a Sei és Settecento, azokon belül is a közepes vagy gyenge kvalitású képek, de nem ritkák a figyelemreméltó színvonalú művek sem, és ha a quattrocento-darabok előfordulási aránya alacsony is, a Cinquecento-művek tekintetében már jobb a helyzet.


Molnos Péter

Kétes siker

Aba-Novák műveinek hamisítása

Az elmúlt évtizedek alatt előkerült korabeli Aba-Novák hamisítványok nagy száma jól érzékelteti, hogy a művész korának egyik leggyakrabban utánzott mestere volt. A megtévesztés szándékával készített „műalkotások” egyik jellegzetes csoportját alkotják azok a képek, melyeket Aba-Novák egy-egy nevezetes kompozíciójának – apró változtatásokkal kiegészített – másolásával készítettek. Ezt a technikát követte az a bűnbanda, melynek leleplezéséről és módszereiről Dr. Tartsányi (Schreiber) Dániel rendőrkapitány számolt be a Magyar Rendőr című folyóirat 1938. szeptember 15-i számában.